Történt egykoron, midőn...

...élettársammal új albérletbe költöztünk, rá nem sokra, a tömbház előtti kertet (sövényes stb) rendbe raktuk. Nem tagadom ebből a szempontból paraszt vagyok és tényleg eredményes volt a kapálás no meg a metszések és az új gyep fektetése.

Erre a szembe szomszéd „padra-kiülős mob (maffia, csak idősebb kivonatban) elkezdte f*kázni a munkánkat. Nem is telt el sok idő, mire egyszer csak az egyik nem illetékes szembe szomszéd, (már a tömb szerint) feljött kárálni, hogy hol van a seprűje.

Vérmérsékletem szerint nem tűröm az alaptalan gyanusítgatást és/vagy igaztalanságot (erre neveltek) így az öregasszonyt, akinek a lakástömbhöz semmi köze elküldtem a fenébe. Rendben, elismerem, nem szép dolog, de megjegyzem óvatos voltam.
De a büszkeségem nem engedett, így lementem a „brancshoz” és leosztottam, hogy minek lopnánk el a seprűjét, amikor az életben nem kértünk tőle semmit, és még csak nem is láttam nála.
Megjegyzésként: egyszer elhagyta a sétabotját egy közeli boltban, nem emlékezett semmire, így beperelte őket.

Noh gudsz on gút, lenyugodtam nagy nehezen, mire el nem telt három nap és ismét a ki*szott seprű miatt zaklatott, de… vettem egy nagy levegőt, s közöltem: - Ha gondolja hívja a rendőrséget, majd rá*sztam az ajtót.
Azóta, mint kiderült, (s ezért nem is bántom az öregeket) durván meszes az agya, s van, hogy ok nélkül nekiugrik másoknak…

(Vannak még boszorkányok?)

Goldmund