Sarokba parancsolt az élet
Én meg csak lehajtott fejjel nézek
A cipőm orrát bámulom
Mint a kisgyerek
Kit valami csínytevésért a nagyok megintenek
Tettem már rossz fát, eleget is a tűzre
Talán most miattuk vagyok a sarokba űzve
Meglehet
Bassza meg, a dohányom is éppen elfogyott
Az üres hüvelyek, fehéren fekszenek
Ott benn, a kék kartonágyba’, most mind ügyefogyott
És mindegyik oly elesett, oly árva
Mint szűz leányok nászéjszakájukra várva
„*Hível”, így mondta egykor drága barátom
Az üres széket nézem, és magam előtt látom
De ő is elfogyott, mindössze a 21 gramm maradt
Így bennem ő is a többi hűtlennel, csupán egy kósza gondolat
Sarokba parancsolt az élet
Én meg, csak dacosan, (de már a szemébe) nézek
Nem mint az egykori kisgyerek, ki egykoron voltam
És gyakran az életet korholtam
Ó, most már tudom milyen is az élet
Bár néha még korholom
De félni, már nem félek
Csak bassza meg, gondolom…

/*Cigarettahüvely/

Zsezse60