Várlak, s fagyok, zölden-kéken
Nem üzensz már semmit nékem
Hervadt virág ajkon a csók
Nem idéz már többé lecsót
Nem érzem már zoknid szagát
Mind kimostam, nahát, nahát
Dezodorod polcon szárad
Hónod alján, vajh mi fárad
Lábujjad közt, van e csimasz
Lám itt hagytál, te kis pimasz
Nem becsülted, azt ki szeret
Visszajönnél, lehet, lehet
Kopogtatnál, nem eresztlek
Életemből kirekesztlek
Fagyjál te is zöldre-kékre
Más házánál lépj a fékre
Te legyél, ki gyorsan oson,
Én már más zokniját mosom
2012. 08. 09
Zsezse60
