APÁTI MIKLÓS

A NŐ HALVÁNYKÉK ILLATA

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS KISREGÉNY Budapest, 1987

I.

Fél földi év eltelte után, ezen a napon, 2311. április 11-én érezték meg először a suhanás gyöngéd mámorát ők, a kiválasztott férfiak. Öten voltak. Először Zwark, a kapitány dőlt oly elégedettséggel hátra az irányítópult műszerfala előtt, mintha odahaza olvasgatott volna kedvenc karosszékében, egy havas téli délutánon valamely múlt-ezredbeli, újranyomtatott újságot. „Legyőzni az időt!" - álmodozta ilyenkor -, „ez az emberlét első és utolsó parancsa". Ezért is szerette a múlt olvasmányait, a múlt embereit, mikor még a népek egymásnak estek, primitív háborúkban ölték halomra egymást, gőgösen szorongatták egymás hattyúfehér torkát, hogy később, kivérezve, megalázva azt, akit ez megillet, megbékéljenek, s új szövetséget kötve, közösen keressenek új ellenséget maguknak. Nem, Zwark ezredes nem a háborúkat, a halált, az erőszakot szerette, bár olykor, utólag mindig szégyenkezve, beleborzongott az olvasmányai keltette indulatokba, hanem, hogy olvasás közben olykor azt érezte: legyőzte az időt.

Minden szerkesztőtárs admin  jogokkal rendelkezik, így meghívhat bárkit a blogba.
Továbbra is várjuk a még el nem fogadott meghívások visszaigazolását, no meg persze a sok érdekes bejegyzést. :)

A legújabb képem a Vörös Maine Coon kandúr macska címet viseli.
Sok akvarellceruzával és némi akvarellfestékkel készült akvarellpapírra.
Mérete: 24x32 cm

Pusztiné Szekeres Ágnes
"Cybersaint"